Ige:

Máté 11:29 Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek (pszükhé).

Bevezetés:

Folytatjuk a Testben megjelent Isten, azaz J. Kr.-ról szóló sorozatot. Eddig arról volt szó, mit mondott Róla az Atya. Majd arról, amikor J. Kr. csak ennyit mondott: én vagyok. Láttuk, hogy ezzel azt jelentette ki, hogy Ő egy a VAGYOK Istennel. A következő alkalmakon szeretném az evangéliumokon végigkísérni, hogy mit mondott J. Kr. önmagáról. Ki Ő, milyen Ő?

A most olvasott Igében azt mondta, hogy Ő szelíd és alázatos szívű. Mit jelent ez? Mi ennek az üzenete a mi számunkra?

1.) Mit jelent a szelíd és alázatos szív?

(1) A szelíd szívű ember. Engedelmes, hajlékony, kedves, gyengéd, finom. Nem vad, nem kemény, nem nyers, nem durva, nem erőszakos, nem hangos. Mindez nem felvett, magára erőltetett viselkedés, hanem szívből fakadó. A mi Urunknak ilyen!

(2) Az alázatos szívű ember. Engedelmes, elismeri alárendeltségét, függőségét, másnak az uralmát maga felett. Önmagát és érdemeit nem becsüli túl, másokat magánál különbnek tart. Ellentéte a kevély, büszke, felfuvalkodott, dacos, követelőző magatartás. Urunk alázatos szívű volt. Ilyen volt a legbelsőbb lénye.

Ha az alázat magunkra erőltetett magatartás, akkor az csak alázatoskodás. Az ilyen ember mást mutat, mint ami a szívében van. Innen a közmondás: Minél jobban alázatos, annál inkább gyalázatos. Ebben a közmondásban az alázatos alázatoskodót jelent, ami képmutatás, és valóban gyalázatos.

2.) Miben mutatkozott meg, hogy J. Kr. szelíd és alázatos?

Egy próféciával kezdem: Zsolt 113:5-6 Kicsoda hasonló az Úrhoz (JHVH), a mi Istenünkhöz, aki a magasságban lakozik? Aki magát megalázva, tekint szét mennyen és földön; Isten J. Kr.-ban alázta meg magát. Olv. Zsolt 113,1-7. Éppen az alázatosságáért áldott, dicséretes, felmagasztalt és dicsőséges az Úr neve! Az Atya felemelte Őt a porból. Mát 23,12: aki magát megalázza, felmagasztaltatik.

Fil 2. r.: A Fiú megüresítette és megalázta magát, ezért Isten felmagasztalta.

A szelídség és az alázat igen hasonló egymáshoz. Mindkettő engedelmes, nem erőszakos, nem hangoskodó. A szívben közös gyökerük van.  Emiatt említi együtt ezt a két tulajdonságot Urunk az alapigében, de más helyen is az Ige. Pl.,

Ézs 53:7 Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg! Jer 11:19a Én pedig olyan valék, mint a mészárszékre hurcolt szelíd bárány, … Jeremiás a saját bőrén tapasztalva prófétált a mi Urunkról, mint a mészárszékre hurcolt szelíd bárányról. Ézsaiás pedig ugyanezt így mondta el: alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik. Az egyik próféta alázatosnak, a másik szelídnek nevezi a mi Urunkat.

Megemlítek még néhány eseményt az Úr Jézus életéből, amiben szembetűnő a szelídsége és alázata:

Máté 21:5 Mondjátok meg Sion leányának: Ímhol jő neked a te királyod, alázatosan és szamáron ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén. Urunk, Aki valóságos király, szelíden és alázatosan betöltötte ezt a próféciát is.

Milyen szelídség és alázat kellett ahhoz, hogy engedje, hogy Júdás elárulja, elfogják és megkötözzék Őt, Aki teremtette és életben tartotta az ellenségeit is?

Milyen szelídség és alázat kellett, hogy Ő, a mindenség örök Királya és Bírája Pilátus, Heródes és a Nagytanács elé álljon, és engedje, hogy ítéletet tartsanak fölötte? Őfölötte, Aki majd mindenkit igaz ítélettel fog megítélni.

Micsoda szelídség és alázat volt Benne, mikor engedte, hogy leköpjék, arcul verjék, kigúnyolják, szidalmazzák? Pedig még azokban a percekben is a mi Urunk adott nekik életet, leheletet és erőt, hogy a kezüket felemelhessék!

1Pét 2:22-23 Aki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott: Aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre.

Mózesről hasonlót olvasunk: 4Móz 12. r. Ezt végzi bennünk is az Úr!

Micsoda szelídség és alázat volt J. Kr.-ban, hogy kész volt meghalni a kereszten. Pedig Ő maga az élet! De önként tette le az életét, hogy az Atya akaratát teljesítse. Meghalt, hogy nekünk életünk legyen!

3.) Tanuljuk meg Tőle, hogy Ő szelíd és alázatos!

A bennünk élő Úrnak engedve, mi is szelídek és alázatosak leszünk.

Ef 4:1-2 Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, mellyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben.

Fil 4:5 A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel!

Kol 3:12 Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést;

Ézs 57:15 Mert így szól a magasságos és felséges, aki örökké lakozik, és akinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.

Róm 12:16 Egymás iránt ugyanazon indulattal legyetek; ne kevélykedjetek, hanem az alázatosakhoz szabjátok magatokat. Ne legyetek bölcsek timagatokban.

Az Úr értékeli az alázatot, még olyannál is, amilyen Akháb volt.

1Kir 21:27-29 Lőn pedig, mikor meghallotta Akháb e beszédeket, megszaggatá az ő ruháit, és zsákba öltözék és böjtöle, és a zsákban hála, és nagy alázatossággal jár vala. És szóla az Úr Thesbites Illésnek, mondván: Nem láttad-e, hogy Akháb hogyan megalázta magát előttem? Mivelhogy pedig megalázta magát előttem, nem hozom reá a veszedelmet az ő életében, csak az ő fia idejében hozom el a veszedelmet az ő házára.

4.) Megfáradtak és megterheltek

Olvassuk el az alapige előtt és után lévő verset is: Mát 11,28-30: Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.

Különös! Megfáradtak és megterheltek nyugalmat találnak, ha igát és terhet vesznek fel. De nem akármilyet, hanem J. Kr.-ét. Mit jelent ez?

Azért vagyunk fáradtak és megterheltek, mert nincs nyugalma a lelkünknek. Nem fordítva van. Nem a teher miatt nincs nyugalmunk, hanem a nyugtalanságunk miatt terhelődünk és fáradunk meg. És miért nincs nyugalma a lelkünknek? Azért, mert lázadozunk az ellen az iga és teher ellen, amit az Úr rak ránk. Harcolunk emberekkel, körülményekkel, a sorsunkkal, végeredményben Istennel, és belefáradunk, megterhelődünk.

És miért lázadozunk az ellen a teher és iga ellen, amit Isten tesz ránk? Azért, mert nem vagyunk szelídek és alázatosak. Mért nem vagyunk szelídek és alázatosak? Mert hitetlenek vagyunk. Nem hisszük el, hogy amit Isten rak ránk, azt Ő jól megmérte, el fogjuk bírni, és a javunkra válik. JSir 3:26-27 Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig. Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.

Az Úr Jézus bele tette a nyakát az Atya igájába. Iszonyatos terheket hordozott. De bízott Benne, nem lázadt Ellene, mert szelíd és alázatos volt. Alávetette magát az Atya akaratának. Máté 26:39 kissé előre menve, arcra borula, könyörögvén és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te. Mindig szívből mondta: Igen, Atyám! Éppen itt, a felolvasott igeszakasz előtt olvassuk: Máté 11:26 Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.

Tanuljuk meg Tőle ezt! Vegyük fel az Ő igáját! Az Ő igáját és terhét vegyük fel! Mert valamilyen igát és terhet mindenképpen hordozunk, hiszen a földi létünk tele van terhekkel. A bűn terhét Rá vetettük, és levette rólunk. De vannak terhek, amiket hordani kell: E világon nyomorúságtok lesz. De nem mindegy, hogy az Ő igájával hordjuk-e, vagy nem. Mert az Ő igája kettős járom. Abban Vele közösen, Vele együtt visszük a terhet. És az nem vitás, hogy Vele könnyebb, mert szinte Ő viszi az egészet. Ezért gyönyörűséges! Ezért könnyű, ha a teherre úgy tekintünk, hogy ez az Ő terhe! Ő engedte meg, vagy Ő rakta ránk, és Ő segít is hordani.

Befejezés:

A mi Urunk szelíd és alázatos. Alárendelte magát az Atyának. Belesimult Isten akaratába. Felvette magára mindazt, amit az Atya Reá rakott. Mindezt csendben hordta. Nem volt magamutogató, nem hangoskodott, szolgaként viselkedett. Ézs 42:1-3 Íme az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, szellememet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.

Beszéde kedves volt. Luk 4:22 És mindnyájan bizonyságot tőnek felőle, és elálmélkodának kedves beszédein, amelyek szájából származtak

Hív bennünket, ha megfáradtunk és megterhelődtünk. Azt mondja, hogy nyugalmat ad a lelkünknek, ha felvesszük az Ő igáját. Ami úgy lehetséges, ha megtanuljuk tőle, hogy Ő szelíd és alázatos. Emberi természetünk nem ilyen, de ha Ő él bennünk, és egyre nagyobb teret engedünk Neki, akkor szelídek és alázatosak leszünk mi is. Nem rugódozunk a sorsunk ellen, hanem Isten kezéből fogadjuk, szívből mondjuk: Igen, Atyám! És ekkor megnyugszik a lelkünk.

Ámen